Miért is?

A kezdetek...

Már nagyon régóta kerülgettem a jógát. Vagy ő engem?

Vonzott a misztika ami körbelengi, a kihívás, hogy ez valami más.

Más mozgásfajta, mint amit eddig próbáltam, más, mert nem csak mozgásforma, hanem valahogy következik belőle, hogy életformává "kell", hogy váljon.

Vártam, mert kihívás.
Vártam, mert érdekelt a mögötte lévő "valami",
és tartottam is tőle, mert úgy éreztem, hogy ez többet fog tőlem követelni, és magával ragad.
Nem csak egy edzés lesz, hanem ott leszek én is benne, az ember.

Féltem, mert azt éreztem, akarom, hogy életforma váltással is járjon.
Féltem, hogy tudok-e ennek eleget tenni majd, közel a negyvenhez, két gyerekkel, kevés szabadidővel, az én szétszórtságommal, fel-fel lángoló lelkesedésemmel.

Aztán gondolom, a döntést megtámogatta egy nem várt, és nem kívánt esemény, A MŰTÉTem.
Arra kényszerített, hogy átgondoljam az ÉLETem, az életet, és minden nagybetűs dolgot, ami előfordult eddig, és ami még várhat rám.

Mély levegőt vettem, és körbenéztem.
Kerestem a jógát, a helyet, ahova eljárhatok, ahova mennem kell.

Azt hiszem szerencsés voltam, mert első választásra "megérkeztem".

Úgy éreztem, ez az amit kerestem, Ő rá volt szükségem.

Email váltások, beszélgetések, megértés fogadott.
Teljes elfogadás, odafordulás, támogatás... szeretet.

Pedig nem érdemeltem ki, nem kértem, csak vágytam.
Vágytam, hogy több legyen a jóga, mint izzadságszag, és testérzet az óra végén.

És megkaptam!